|
 |
|
|
... felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Bevisz engem a borozó házb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.
Kosztolányi Dezső: Fák beszéde
(részlet)
Almafa
- Bő, zöld szoknyában, széles terebéllyel
mesékről álmodom, ha jő az éjjel.
A lombjaim közt almák aranya.
Mindig csak adnék, én, örök anya.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lusta lány azt felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, milyen nagy foga ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
AZ ARANYMADÁR
Élt valaha régen egy király. Gyönyörűséges kert volt a kastélya körül, s a kertben állt egy almafa, amely csupa aranyalmát termett. Mikor eljött az érés ideje, este megszámlálták rajta a gyümölcsöt, de másnap reggelre egy hiányzott belőle. Jelentették a dolgot a királynak, az meg parancsba adta, hogy minden éjjel őrséget kell állni az almafa alatt
Háro... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csinálsz?! - ordította dühösen az ördög.
- Ne vedd zokon - felelte az öregasszony -, álmomban kapaszkodtam beléd.
- Mit álmodtál már megint?
- Azt, hogy egy országban áll egy almafa, régen aranyalma termett rajta, most meg még csak levelet se hajt. Ugyan miért?
- Haj, ha tudnák! - felelte az ördög. - A fa gyökerét egy egér rágja; ha azt megölik, megint aranyalm... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sikerült a legénynek.
- Na, te legény - mondotta a világszép leány, - még csak egy próba van hátra, ha azt is kiálltad, feleséged leszek. Van innét negyven napi járóföldre egy nagy almafa, azon az almafán van egyetlenegy alma, ezt nekem egy fertály óra alatt idehozod, máskülönben vége az életednek!
Gondolkozott, gondolkozott a legény s eszébe jut az az óriás,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az arany almafa
(Új-görög mese)
Volt egyszer egy király s annak három fia. Ennek a királynak volt egy gyönyörű nagy kertje, abban a kertben egy almafa. Ezen az almafán minden esztendőben három arany alma termett, de mikor éppen megértek, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el. Hiába őriztette a király, soha meg nem tudta, hogy ki lopja el az almákat. Miko... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Szögkirály úgyis mindent bevall neki, még azt is, hogy hol tartja azt a galambot elzárva.
Mikor hazajön a király, s az asszonyt lopva lesi, hát látja, hogy kivitt magának egy fotelt az almafa alá, és ott örvendezik, énekel.
,,Csakugyan szeret engem ez az asszony - gondolja magában. - Milyen hűségesen őrizgeti ezt a fát!"
Nem szólt semmit, hanem azonnal a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
CHRISTINA GEORGINA ROSSETTI: SZÜLETÉSNAP
Szívem, mint éneklő madár,
akinek fészke vizes völgy,
a szívem mint az almafa,
kit édesen lehúz a föld,
a szívem mint a szivárványos
kagyló égi tengeren -
szívem mind ennél boldogabb,
eljött hozzám a szerelem.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtol, mert már tudta, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
AZ ARANYMADÁR
Élt valaha régen egy király. Gyönyöruséges kert volt a kastélya körül, s a kertben állt egy almafa, amely csupa aranyalmát termett. Mikor eljött az érés ideje, este megszámlálták rajta a gyümölcsöt, de másnap reggelre egy hiányzott belole. Jelentették a dolgot a királynak, az meg parancsba adta, hogy minden éjjel orséget kell állni az almafa alatt.
Hár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ördög.
- Ne vedd zokon - felelte az öregasszony -, álmomban kapaszkodtam beléd.
- Mit álmodtál már megint?
- Azt, hogy egy országban áll egy almafa, régen aranyalma termett rajta, most meg még csak levelet se hajt. Ugyan miért?
- Haj, ha tudnák! - felelte az ördög. - A fa gyökerét egy egér rágja; ha azt megölik, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felelte:
- Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat!
Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
- Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! - kiáltotta az almafa.
- Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! - felelte a lány, és továbbment.
Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... többivel.
A középső sem járt jobban.
Végre a legkisebb vállalkozott, Argyélus királyfi. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe, így ült le az almafa alá.
A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára, már érezni kezdte, hogy az álom össze akarja a szemét húzni, szippantott hát egy kis dohányt, jól megdörzsölt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... menyei ott bent sírtak, jajgattak, hogy Csinosomdrága megölte az urukat. Azt mondja a legöregebb:
- Nemsokára jönni kell Csinosomdrágának hazafelé. Elmegyek az út szélére, szép almafa leszek; ha levesz csak egy almát is, és megeszi, halálnak halálával hal meg; ha pedig nem eszi meg, az almafa megfogja őt.
- Én körtefa leszek - mondja a középső -, aki meglát, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hajszálát, és ledobta a földre.
- Mi az már megint, anyám?
- Semmi, fiacskám, semmi! Elszunnyadtam, és megint olyan csudásat álmodtam. Egy várost láttam álmomban, volt ott egy almafa, fiatalító almát termett; aki öreg evett belőle, újra megfiatalodott. De most már húsz esztendeje nem terem az a fa semmilyen gyümölcsöt. Mit lehet tenni?
- Semmi az: egy kígyó fekszik ... |
|
|
|
|
|
